A Semmering-hágó a nagy alpesi hágók közt a legkeletibb és legalacsonyabb, a Mura (Mur) és a Lajta (Leitha) vízgyűjtő medencéjének vízválasztója is és a rajta futó út Bécset köti össze Karintián keresztül az Adriával. A hágó környéke az 12. századtól kezdett fejlődni, amikor a kereskedőknek és zarándokoknak éjszakázási lehetőséget adó menedékházat létesített III. Ottokár stájer őrgróf. (Spital am Semmering)
1735-ben aztán ezt a Semmeringen átvezető málhásutat a VI. Károly császár által létesített épített út, a „Semmeringstraße” váltotta fel, ami megkönnyítette az utazók dolgát, ha az Adria irányába akartak Bécsből vagy a Kárpát-medencéből eljutni. Ettől kezdve indult meg a környék igazi fejlődése, mivel ezen az egyre fontosabbá váló útvonalon szálláshelyek, a közlekedést szolgáló lóváltóállomások és javítóműhelyek jöttek létre.
Majd 1854-ben megépült a Semmering-hágón átvezető vasútvonal. A világ első hegyi vasútja a Bécsi-medence és az adriai Trieszt közötti út fontos része lett, amely ugyan fellendítette az Osztrák-Magyar Monarchia iparát és kereskedelmét, de egyúttal a semmeringi váltóállomások végét is jelentette.
A semmeringi vasút teljes hossza 41 km és közben 460 méter szintkülönbséget küzd le. A hegyek között kacskaringózó síneken a vonatok legmagyobb sebessége 60-80 km/h. A vasút 14 alagúton, 16 viadukton, több mint 100 kőhídon és 11 vashídon halad át.
A vasútnak köszönhetően a bécsiek gyorsan felfedezték maguknak a környéket, így lett a Semmering az osztrák téli-nyári turizmus bölcsője. Az 1782 méter magas Stuhleck volt az első alpesi csúcs, amelyet 1892 telén síléccel hódítottak meg, egy évre rá pedig itt rendezték Közép-Európa első síversenyét. A hágón és környékén kedvelt gyógyüdülő- és télisport-központ épült. Azóta a környék gazdaságának jelentős része a turizmusra épül.